2014. december 2., kedd

Basztön


"- és tényleg a Howard-on vagy??
 - tényleg nem,"



Nem nem nem. Nem káromkodok, -bár azt megtudtam, hogy posztjaimban kicsit sok a lóf@sz, így megpróbálok cizelláltabban káromkodni ezentúl- csak így kell ejteni, mert a Bosztont senki nem érti. Fura ez a kiejtés dolog, a mai napig nem sikerült belerázódnom az amerikai angolba. Nem értik ha azt mondom "döllár", pedig csak a magánhangzókat kellene kicserélni, és máris okés lenne, de hát 5 év is kevés nekem belerázódni. Öt. Persze lódítok, mert ez is mint a Cavinton, lassan hat. És mégis minden nap megkapom a kérdést, hogy mikor tolom vissza a seggem a nemzeti együttműködés rendszerébe. És ezt ma sem tudjuk meg.

A "nemsokára jelentkezem" szófordulatot mint poétikus időhatározót ennyire hosszú intervallumokra nem szoktam használni, de jobb később visszajönni mint soha. Közben sem voltam tétlen ugyan, mindenre volt idő, csak a saját blogomra nem.

A magyar Asphalt Horsemen lemeze a stoner blogon sokkal faszább fekete háttérrel

No ennyit a cizellált blogolásról, forduljunk inkább rá a költözés témára. Syracuse az álmos kisváros, ahol az első albérletem egy garzon volt, amit Bo-val es George-al csak "szekrénynek" hívtunk, ahhoz képest Boston elég nagy ugrás volt. Távban és árban egyaránt.
Mivel egy hét alatt zajlott le az interjúm így kábé 1 hónapom maradt a lakáskeresésre, költözésre. Elképesztő arculcsapásokkal találkozik az ember. Csak az összehasonlítás miatt syracuse-i garzon  675 dolcsiba fájt, az egy szobás upgrade 775-be. Ezzel szemben Bostonban az első lyuk amit kinéztem 17oo egy hónap, plusz 17oo befizetés az utolsó hónapra, 2ooo security deposit, és 5oo dollár ügynöki díj, amit végképp nem értek mert én találtam, én mentem oda ,és az ott lakó curry szagú szerencsétlennel is én beszéltem. Mindegy, a farzsebemben ilyen úri hóbortokra semmi esetben sem tartózkodó másfél milcsi forintból gyorsan lederiváltam, hogy nem ez a kecó lesz bosztoni, (jaj bocsánat, basztöni) kalandjaim manzárdja.

tényleg ez a neve

Mivel az Ildikó által megismert basztöni magyar segítőim messzeföldön híresek vérprofi szervezésükről és segitőkészségükről, így gyarkorlatilag pár nap leforgása alatt találtam al-albérletet Pistinél, amit használhattam a végleges hely megtalálásáig. A basztöni magyarok tényleg kedvesek és befogadóak, nem mondom akad egy-két kakukktojás, de a lényeg: igazi barátokra is lel az ember. Például itt van Törzsfőnök, akiről két dolgot érdemes már elöljáróban elmondani:
a.) olyan szinten döngeti a V-Stromot, hogy gyakorlatilag majrécsíkon közlekedik.  Alig bírom utolérni
b.)nem rest megfürödni egy erdei tóban slusszkulccsal a farzsebében, ezzel ugyan kinyírva a zárnyitó automatikát, majd vacogva várhatok rá a parton a kutyával a pótkulcs megérkezéséig

Átmeneti szállásomon Jon volt a főbérlő aki elmondása szerint jujitsu-mester, bár ahonnan én néztem  inkább csak ház-mester, tekintve, hogy legalább ezer éves és olyan 1oo kilóval könyebb nálam. Mindenesetre az autó parkolásért felszámított bérleti díjon túl elfelejtette közölni, hogy ebben az is benne van, hogy reggelente én lapátolhatom el a havat. A februári borongós zergebaszó hideg  költözésem napján is így volt, azzal a különbséggel, hogy ekkor már vaskos jégréteg volt a frissen hullott hó alatt, amivel a megrakodott Town and Country sem tudott mit kezdeni (amely annyira tele volt, hogy nem tudtam jobbra kanyarodni, mert a nyomtatóm nyomta a szemöldököm). Nosza előkaptuk a reklámokból jól ismert instant macskaalmot, ami kíválóan tette a dolgát, mert a  tükörjégre szórva simán megfog bármilyen kipörgő kereket és így simán kimásztunk a jégveremből.

 



A költözés megvolt egy nap alatt, bár a beköltözés utáni második napon jöttem rá -mivel az ingatlanos Lucia elfelejtette közölni-, hogy mosógép nincs az épületben, szóval  a hónom alá kell vennem a családi kiszerelésű "überweiss" mosóporom, és Jóbarátok módra átballagtam pár utcányira a kínai mosodához. A mellette lévő kínai kajáldában ezalatt bepusziltam egy édessavanyú levest, amelynek egyébként meglepő és friss Biopon íze volt. Mint a relációanalízis nagy rajongója erre csak annyit mondok: Igaz, igaz, nincs összefüggés.

bár a szerencsesütiből is gondolhattam volna, hogy bajok lesznek

 Az apartman amit találtam pont feleakkora mint a syracuse-i, viszont kétszer annyiba kerül. A környék viszont telitalálat, az erkélyem egy gyógyszertár-gym-italbolt szentháromságra néz. Egyébként csendes és nyugodt, mint a mellékelt képen látható. Igen középen az én egykori minibuszom.

"Összetartja még a festék, mindig ugyanúgy telnek az esték"

Első nap az iskolában.

Bár sokan azt hiszik, az ember úgy megy dolgozni a Harvardra, hogy "fákkje, el az útból", én inkább megszeppenve, alázattal és nem kevés félelemmel nyitottam szét a hatalmas üveg kapukat. Az érzés ahhoz fogható volt, amikor Édesapám 1991 szeptember 15-én kézenfogott és elvitt a nyíregyházi sóstói úti stadionba megnézni a Deep Purple-t. Na az volt ilyen, csak durrogó V2-es és lila DP logó nélkül. Miközben átléptem a küszöböt, azokra a szarvasbőr könyökfoltos zakót viselő hajdani áltudományos kis faszkópékra gondoltam, akik még hosszú embertpróbáló egyetemi éveim alatt próbálták megmagyarázni, hogy ez a vegyész irányzat lehet nem nekem való. Nekik ezennel egy terebélyes "nyasgem"-et küldenék.
Hamar sikerült belerázódnom a harvardi tempóba. Mert ez delelőtt 1o-től egészen delután 4-ig tart. Ekkor ugyanis mindenki "jajj, el kell indulnom a delutáni csúcsforgalom előtt" mantrával simán szögre akasztja a lantot.  Egy hét után kaptam irodát, amire az előző helyen 4 évet vártam sikertelenül. Igen, igazából akkor tudod csak meg milyen helyen dolgozol, ha már otthagytad.  Plusz a kilátás immáron kárpótol mindenért.

hellószia

Megrendeltem személyre szóló kis áramlási citométeremet (ez nem baj ha nem tudod mi, én is csak úgy teszek, mintha értenék hozzá) bár így négyszemközt megmondom az autosampler (amely adagolja a mintacsövetket) helyett sokkal jobb befektetést kínáltam a mecénásomnak. Nem értékelte :-( pedig spóroltunk is volna ezerhétszázvalahány döllárt.

Az élet folyton nehéz döntések elé állít. Ez nem lett volna az.

A kollégákkal hamar megtaláltuk a közös hangot, mivel tudjuk az életnek az az értelme, hogy megtaláld azokat az embereket akik pontosan annyira hülyék mint te. A syracuse-i magyar dreamteam se volt kutya , de a mostani francia-mexikoi-olasz-magyar kooperációnál tényleg nincs fék a hülyeségvonaton...

nagyon jó a statisztikánk,,,

A "Free bird" ukulelén előadva minden hétfőnek varázslatos löketet ad

a már-már ikonikus pólóm is felkerült az ajtónkra

Ha csokival próbálsz jobb belátásra bírni a laboreszköz rendelésekkel kapcsolatban... nyert ügyed van


Ha én szúrtam be az első tűt a Harvard SPH dolgozók világtérképére Magyarországról, 

 akkor vajh' kié lehetett ez a lányos kézírás? Ez a hely csupa rejtély...



Ezzel a gyönyörűséggel két hónapig szemeztünk, amíg egy rivális labor megvette, ejj ejj. 

minden hét csúcspontja 


Hát ilyen egy multi kulti labor. Na de egy picit álljunk meg, sőt fordítsuk komolyra, csak hogy lássuk milyen irányba is tart a világ. Már egy fél évet itt dolgoztam, amikor egy hétfőn reggel gyanúsan sok melós ólálkodott a bejárat körül, és táblákat cserélgettek. Mivel nem hittem, hogy itt az ideje a felújításnak, fütyörészve bezümmögtettem a MAGPIX készüléket, és addig lecsekkoltam az emaileket. Ott is volt  az alábbi email fehéren feketén. Hagyok rá időt.

Today we celebrate an extraordinary $350 million gift from The nememlékszem Foundation, established by the family of  Mr. Chan. In honor of the largest single donation in Harvard’s 378-year history, the School will be renamed the Harvard Chan SPH...

Megmondta Lukács is: "Két isten van, a pénz meg a -síp-". Nem fűznék hozzá semmit, csak annyit ha véletlenül van felesleges 351 millió dollárod és vicces vezetékneved, fantasztikus üzleti ajánlatom van a számodra.
Folyt köv.