2010. december 27., hétfő

Hétfői Country

Így karácsony után a Jingle bells és White Christmas akkumuláció gyógyírjaként zeneileg kicsit más vízekre evezünk. Bár upstate new yorki-ak szerint mindenki egy büdös redneck, aki kalapot hord és/vagy country-t hallgat, mivel vidéki gyerek vagyok, ezért egy fillért sem adok az ilyen véleményekre, és nem vetem meg a countryt. 
Persze régen úgy voltam a countryval, mint az öreg székely a zsiráffal: "jó-jó, de otthonra nem kéne". Unalmasnak, egysíkúnak tartottam, de később tudatosult, hogy csak azért mert idáig kommersz szarokat hallgattam. Ugyanúgy jártam, mint a pálinkával:  kb 2o éves koromig azt hittem utálom, aztán rádöbbentem, hogy szeretem, csak addig mindenféle mekkmesterek pancsolt kerítésszaggató cefréit próbálgattam, amiket tényleg minden joggal hívhattunk volna "duplacsavart alulról falra felkúrónak". 
Azért nem szeretem a hosszú bevezetőket, mert ilyenkor úgy sejlik, mintha valami korszakalkotó, halhatatlan művet mutatnék be, de közben nem. Ez csak egy egyszerű fülbemászó country muzsika, egy szerencsétlen vadászról szól, aki 12 doboz sörön kívűl mást nem nyírt ki (bár mindenképpen pozitívum, hogy emellett legalább nem vezet valóságsót). Van itt még pofás gitárszóló,  hamisíthatatlan déli kiejtés és szleng, amit a kevésbé vájt fülűek is kiszúrnak, de azért csatolom a líricst, mert néha tényleg nem egyszerű. Álmos hétfőkre ideális egy laza hét elindításához.



Out in the sticks 
With the squirrels and the ticks 
and my 30-06 
I'm running out of miller light 
Trucks in park 
The dog won't bark 
Couple hours til dark 
wishing one would walk by 
might as well left my gun in the gun rack 
been here all day all i'e killed a 12 pack 
sitting here 
waiting on a deer 
drinkin' beer and wastin' bullets 
aiming at the empties 
missing hitting pine trees 
it ain't my fault them cans keep moving 
My babys on the phone 
saying baby come home 
where ya been and whatcha been doing 
well ive been sitting here 
waiting on a deer 
drinkin' beer and wastin' bullets 
the only deer i seen 
been john deer green 
but that dont mean 
that i got a rawl deal 
cause there aint no boss 
callin' me hoss 
ticking me off 
on the edge of this corn field 
on my second box of winchester hundred grains 
aint seen a big buck 
but its been a good day 
sitting here 
waiting on a deer 
drinkin' beer and wastin' bullets 
aiming at the empties 
missing hitting pine trees 
aint my fault them cans keep moving 
my babys on the phone 
saying baby come home 
where ya been and whatcha been doing 
well ive been sitting here 
waiting on a deer 
drinkin' beer and wastin' bullets 
sitting here 
waiting on a deer 
drinkin' beer and wastin' bullets 
aiming at the empties 
missing hitting pine trees 
aint my fault them cans keep moving 
my babys on the phone 
saying baby come home 
where ya been and whatcha been doing 
well ive been sitting here 
waiting on a deer 
drinkin' beer and wastin' bullets

2010. december 23., csütörtök

Merry Szöszmösz

ahogy drága angoltanárom tanította, és egyébként is Zisz iz the most wonderful time of the year. Rohamléptekkel közeledik a karácsony, mint ahogy láttuk pár bejegyzéssel lejjebb Samuelt  is karácsonyi giccsparádéval hányta le egy arra járó kóbor dekoratőr (nem én). A karácsonyi hajrá utolsó akkordjaként itt az idő tehát, hogy körbenézzünk karácsonyfa-országban.

Első megállónk a Christmas Tree Shops,
amely egy fantasztikus hely, azt leszámítva, hogy a karácsonyhoz bárhogyan köthető végtelen számú mihaszna bizbaszok mellett fenyőfát egyáltalán nem árul. Mivel nem zöldövezeti amerikai kertvárosban élek, így nem tudok mit kezdeni 5o ooo izzót tartalmazó kültéri  égősorral, kandallóra csavarozható jászollal, vagy műanyag kivilágítható szánnal, ami elé műanyag nyulak vannak bekötve, és egy idült alkoholista házmesternek tűnő zöld manó hajtja őket (wat?).

Menjünk tehát tovább, második megállónk legyen egy karácsonyfafarm. Mégis mi ez?

Mivel már gyerekkorom óta a "védd a fákat: egyél hódot" mozgalom elkötelezett tagja vagyok, ezért preferálom a gombócos fenyőt tehát az olyan fenyőt aminek megvan a gyökere némi földlabdában elrejtve. Hosszas keresgélés után azonban rájöttem, hogy itt mindenki leszarja az én perverz faültetési kényszeremet, mert az emberek ún. karácsonyfafarmon szerzik be (vágják ki) a karácsonyfát.
Ami ha jobban belegondolunk, a kisebbik rossz. Az történik ugyanis, hogy az átlag amerikai család kirittyentve, almás-fahéj és tojáslikőr illatfelhőben autóba vágja magát, a karácsonyfafarmon térdig érő hóban gyalogolnak autóznak körbe-körbe pár órácskát, hogy megtaláljak, majd kivághassák álmaik karácsonyfáját.

Így valóban csak azok a fák kerülnek kivágásra, amikből ténylegesen karácsonyfa lesz, a többiek egy körből kimaradnak, és vidáman élik tovább mindennapjaikat. Gombócos karácsonyfára így se kereslet, se kínálat nincs.

Harmadik megállónk legyen a jolly jokerként funkcionáló Walmart, ahol a lustább kreatívok (tehát még mindig nem én) a műfenyőfa-kollekciók által nyújtott lehetőségekben élhetik ki szenvedélyüket. Az üres,  vagy "pre-lit" azaz égőkkel előre felszerelt fák a 2 lábtól (6o cm) egészen a csillagos égig (7 láb , 213 cm) tartó tartományban beszerezhetőek, különböző fafajtákra leosztva. Aki a valóságtól annyira el akar rugaszkodni, hogy a műfenyő sem elég mű, az akár az alábbi fantasztikus színek közül is választhat
Isten látja lelkemet, ácsorogtam előttük vagy tíz percig gonosz vigyorral, hogy kőkemény leszek és megveszem a pinket. Aztán féltem attól, hogy ha véletlenül felhoznék egy csajt szombat este, és meglátná a fenyőmet, akkor szegény George Michael el sem jutna a "...I gave you my heart"-ig (pedig az csak a második sor!), és vége is lenne az estének.
Kifelé menet a hónom alatt egy átlagos zöld karácsonyfával még megkértem, ezt az Üdvhadseregnek gyűjtő, csengőt rázó, a való életben egyébként semmilyen gerincproblémával nem rendelkező önkéntest, kívánjon Boldog Karácsonyt a magyar olvasóknak!



 Békés és Boldog Karácsonyt \m/indenkinek! 



2010. december 18., szombat

Kalandozásaink Kulináriában 2: Mákom van!

Kezdjük talán azzal, hogy brit tudósok valószinűleg már kimutatták, hogy karácsony közeledtével a  sejtjeinkben expresszálódik a mák-receptor, amely nagyon bonyolult, eddig feltérképezetlen pathway-eken (helló)  mákbevitelre ösztönzi a szervezetet, főleg beigli formájában. Magam is így vagyok ezzel december közepén, de mivel se mákom, se mákdarálóm (éljenek a tradíciók), de még csak rendes sütőm sincs, így igazi kihívást jelent idén (?, mintha minden évben csinálnék, komolyan) a beigli sütés. A problémák ott kezdődnek, hogy az amerikai konyhában a máknak egy egészen vékony szelet jut, ez pedig nem más, mint a bagel-ek tetején a dísz:
és ezzel a mák szerepe le is zárult. Mivel ilyen csekély mennyiségben kell a háztartásokba (ha egyáltalán van még olyan elvetemült aki otthon süti a bagelt), ezért fűszerként árulják, sáfrány áron.
 Akkor kövessük az alábbi kis útmutatót a beszerzéshez.
Első megálló a Price Chopper (3 mérföld), ahol az egyetlen kiszerelés valóban csak ez:


Ne szomorkodjunk el, keressünk más megoldást ahelyett, hogy 1 kg mákot 17 ilyen üvegből rakunk össze. Ilyenkor jön a képbe az Európai bolt, ahol Szvetlána szerint akár két rossz közül is választhatunk: vagy   konzerv mák-víz masszát veszünk, amely már a dobozon lévő reklámcélú képről sem néz ki bizalomgerjesztőnek, vagy  egy alig (szeptemberben) lejárt lengyel Mak niebieski-val (kék mák) vígasztalódunk.

(fontos: mezőgazdasági boltban semmiképp ne vásároljunk poppy seed-et!:-))
Ha sikerrel jártunk ha nem, Warka Strongot mindenképpen vegyünk, mert még a probléma felénél sem vagyunk, ugyanis tradícionális mákdaráló, mint eszköz nem létezik, ismeretlen fogalom. Ezzel úgy érzem megtaláltam azt a rést, amivel betörhetek végre az amerikai piacra, és sárga műanyag kupakos, piros színű öntöttvas szocreál mákdarálókkal áraszthatom el ezt a kiaknázatlan területet. Szükség törvényt bont, szemes mákból pedig nem lesz beigli, ezért elérhető eszközökkel kell dolgozni. Ugorjunk el a Walmart-ba(6 mérföld)  és 25 dollárért vegyünk egy kis kávédarálót (már lassan 5o dolcsinál vagyunk, ennyiért már Magyarországról is utánnam küldték volna azt a k'rva beiglit, de most már ne adjuk fel!)

amely nagyon sok mindenre jó,  mákdarálásra azonban teljeséggel alkalmatlan. Önnön magában darálva a mákot ugyanis undorító szürke entitást képez, ha közben nem ég le a motor (pilot kísérlet). A trükk azután jön, miután átnyálaztuk Horváth Ilonát (fúj), amely kimondja a mák:cukor töltelék szent és sérthetetlen  arányát, amely 3:2. Így egy kis cselt alkalmazva a mákot a cukorral együtt daráljuk meg (igen Norbi, te is bekaphatod), amely heterogén elegyként már nem égeti le a darálót, és a pilot kísérletben a cukor nélküli mákból képződő trutymó sem keletkezik.
Az eredmény egyébként hihetetlen és tényleg megdöbbentő: az így készült mákos massza az égegyadta világon semmiben sem hasonlít az otthonihoz. Ezért, mivel még karácsonyig van pár nap az eljárást mákos gubán optimalizáljuk!
Egészségünkre váljék!

2010. december 17., péntek

Pénteki Ördögvilla

Tegnap este megnéztem újra a Prey for Rock and Roll c.  filmet, amely egy lánybanda szívszorító balladája, és amiből ez a dal egész nap a fejemben járt.  Ennek a fiktív zenekarnak a képzeletbeli koncertjén valószínűtlenül én is ott ráznám nemlétező rőzsémet az első sorban a sorozatjunkie-kal együtt: doboknál: Shelly Cole (Gilmore girls), basszer: Drea De Matteo (Joey, SOA, DH), szólógitár: Lori Petty (Prison break, House), és A Száj: Gina Gershon (Rescue me)


2010. december 14., kedd

Karácsony szelleme

hozzánk is elért...

2010. december 11., szombat

Legjobb öröm...

Jómagam régóta (közel másfél éve) foglalkozom behatóbban az amerikai sörök feltérképezésével. A kinálat azonban annyira széles spektrumon mozog, hogy ezalatt az idő alatt sem tudtam mindent kipróbálni, ezért  megkértem két fiatal partiarcot, hogy állitsák össze kedvenc söreik listáját. Ladies and gentlemen,  ime a nagy (tehát 2 ember véleményén alapuló) amerikai top sörök listája, csakhogy lássuk, a Budweiseren túl is van élet.



Brandon (24):

1. Victory Storm King Stout: 
Magas alkoholtartalom, sötét, sima, gazdag izvilág
2. Yuengling Lager:
Az egyik legrégebbi sörfőzde Amerikában, lágy, egyedi iz. Olcsó, de minőségi sör.
3.Landshark Lager:
Sokkal könnyebb és lágyabb is az előző két sörnél.
4. Magic Hat +9:
Enyhe barack iz (alig érezhető, de ott van), alkalmi sör , alacsony alkoholtartalom, borostyán szin, lágy íz.



Zach (24):

1. Sam Adams Boston Lager:
 Ez a sör egy nagyon tiszta maláta izzel rendelkezik, amelyet egy csipetnyi komló kisér. Nagyon bársonyos izvilággal, és nagyszerű borostyán szinnel rendelkezik. Minden alkalomra megfelelő. Steakhez, csirkéhez, vagy malacsülthöz egyaránt ideális.
2. Harpoon IPA:
Kesernyésebb komló izzel rendelkezik, az év bármely szakában ajánlott.
3Dogfish Head 90 minute IPA:
Erős komló iz, kilóg a sorból, hiszen nagyon erős sör.
4. Rogue Brewery Black Magic Stout
Fajsúlyos, nehéz sör, jó maláta iz.

2010. december 10., péntek

4 nap




2010. december 8., szerda

Snowmobile

Kawasaki ZX 1400 Ninja :          13 599 $
Nelson Rigg ponyva :                             16 $
Összeszorult szív:    megfizethetetlen



UPDATE:Felkerült a ponyva!!, második éve nézem ezt a mocit esőben, hóban, fagyban, és a poszt után egy nappal fent van a ponyva. Lehet hogy a szomszédaim is olvasnak?

2010. december 1., szerda

2010. november 22., hétfő

In memoriam EPS '06

Gdansk-i sorstársaim! Ezt  lőttem ma az európai boltban. Fel is vásároltam a teljes készletet (tehát mind a két darabot).



Morzsoljunk el egy könnycseppet és gondoljunk a balti tenger forró hullámaira, a málnás sörre, a lekváros sztrapacskára, és a nedves gatyákra. "Com' in mah dear, and rest yo' soul"

fenékig!

2010. november 14., vasárnap

Könnyed karika délre


Múlt héten a Márkiban  ki kellett cserélni egy tömítést, ami nem volt egy drága alkatrész, de viszont a vele járó 4-5 munkaóra annál inkbb. Így miután a szervízben kifizettem egy kisebb indiai falu éves GDP-jét, elhatároztam, hogy a nagy connecticut-i túra előtt csinálok egy tesztvezetést délre, és egyben kipróbálom az új Garmin GPS-t is. Szombat reggel lecsekkoltam a hűtő- olaj- váltó- ablakmosó folyadékszinteket majd be is vágtam magam a bőrfotelbe és uzsgyi. A legtávolabbi (mutató)ujj volt a cél. Bár azt hiszem ez kicsi magyarázatra szorul. Upstate New York egyik nevezetessége, a "Finger Lakes", amely 5 párhuzamos tavat  jelent és ujjakra hasonlítanak.
A táj nemcsak szépsége miatt híres, hanem adottságai tökéletesek a szőlőtermesztéshez, ezért ez az állam legnagyobb borvidéke is. Innen jön a Glenora, és az olyan helyi kuriózumok, mint a "Nágiz" pincészet, amiről egy bulin meséltek.  Igen, pár óra alatt esett le  nekem is: a Nagy's pince bezony magyar. Visszatérve, a Seneca tó volt a cél, és annak déli csücske Watkins Glen. A 9o-es autópályán nyugatra indultam a geneva-i leágazás felé.

A legnagyobb megengedett sebességre, 65 mph-ra (104km/h) állítottam a tempomatot és hallgattam a V8 duruzsolását, amely esküszöm szebben szól mióta elhoztam a szervízből. Azért érdekes, hogy valóban itt Amerikában vannak a legnagyobb lökettérfogatú autók, a sebességhatár ennél pedig sehol sem nagyobb tudtommal. Mivel óriási motorok viszonylag alacsony fordulattal képesek tartani ezt a tempót, ennek köszönhetően egy 100 000 mérföldet futott használt autóra itt még azt mondják, hogy "low miles" és van is benne igazság. Amikor ezen tűnődtem mellém is ért egy Ford Super Duty, amely hat gumin gördül és akkora lószállítót húzott, amibe két gyapjas mammut is belefért volna lapjával, az első kereke fölött, amivel épp farkasszemet néztem pedig büszkén hirdette a kis ezüsttábla: 6.7L HEMI V8. Kicsire nem adunk :-)
A Garmin 6 perces késést jelzett forgalmi dugó miatt (na nem mintha nem lett volna mindegy mikor érkezem), és láss csodát, egy pár mérföld múlva tényleg lett egy kis torlódás a fizetőkapuk miatt. Kicsengettem az útdíjat, ami 2 dollár volt, majd  befutottam Genevába ahol megálltam  nem elszívni egy cigit a tóparton.

 
Továbbindultam a tó mentén délre a 14-esen, bár útközben egy kicsit elbizonytalanodtam a Garmin képességeiben, mert kirakta Drezdát a térképre. Én meg azon morfondíroztam, vajon hol aludtam el és léptem át az Óceánt, de tényleg ott volt, semmi kétség el is mentem mellette. (Bár nem tudom Geneva után mit vártam)
Elértem Watkins Glent, hogy megnézzem a hasadékot, amit már régóta terveztem. Pechemre az alsó ösvényt épp karbantartás miatt lezárták, de felülről még meg lehetett nézni. Amikor felértem két dologra jöttem rá, egy: nem vagyok formában, kettő: felülről is fantasztikus látvány. A hasadék tényleg nagyon keskeny és mély (bár igaz, egy hasadéktól nem is várok el többet) néhol az 1 métert sem éri el, viszont gyönyörű ösvényeken körbejárható, de ez egy tavaszi bejegyzés témája lesz :-)



Tovább indultam Ithaca felé, ha már itt vagyok megnézem a Cornell egyetemet, ami ha minden igaz most a 16-ik legjobb egyetem a világon. Nem sok mindent láttam belőle, mert akkora dugó fogadott, hogy nem jutottam előre egy centit sem, így egy merész huszárvágással a Point of interestben megtaláltam a Buttermilk vízesést, és elindultam megnézni. Jó választás volt, ez a vízesés is gyönyörű, nevéhez méltóan tényleg mintha író (buttermilk) folyna le a sziklákon, azonban az ösvények itt is le voltak zárva.




Mivel már esteledett, ezért elindultam visszafelé a 37-esen Auburn felé, amely viszonylag csendes, kanyargós útnak számít, néhol hosszú egyenesekkel, tehát ideális egy igazi tesztúthoz. A Márki rezzenéstelen arccal tette a dolgát,  nagyon jól ment, a klasszikussal élve: "befekszik, mint cica az ágyba" :-). Auburn után egy enyhe erőcsúsztatással ráfordultam az 5-ös útra, amely tulajdonképpen hazáig visz.  Hálám jeléül még elvittem egy wax-al egybekötött premium mosásra, mert megérdemelte az Öregúr. Készen állunk!

2010. november 12., péntek

Pénteki Pokol Angyalai

Több évtizedes időutazás a majomkormány, a mogyorótank, a berugókar és virsligumik hőskorába a Hell's Angels idegenvezetésével. Szinte érzem a 87-es REGULAR naftát, a bagóban pácolt whiskey-párás baritonokat, meg az oroszlánszagú bőrmellényeket :-)

-
-

2010. október 29., péntek

Az akcentus

A héten történt, valamelyik nap beszálltam a liftbe, egy csóka állt benne, és miután beléptem illedelmesen köszöntem. Esküszöm, csak annyit mondtam, hogy "Hello", majd kaptam is a kérdést, hogy honnan jöttem. Mondtam hogy Magyarországról, és jött is a replika, hogy az ő nagynénjének az ismerősének a fiának a volt egyetemi szobatársa pedig szlovák. Teringettét! Utána órákon át az járt a fejemben, hogy vajh hol rontottam el ezt az öt betűt. Aztán rájöttem hogy sehogy és ez így is van jól. A Wegmansben franciának, a Taste of Syracuseon németnek, az Al's bárban legutóbb orosznak hittek. A legszebb az az egészben, hogy amint kimondom, hogy magyar vagyok mindenki próbál valamilyen kapcsolatot találni, (a férfiak általában gyönyörű magyar nőket említik legtöbbször, például a faszi akitól az autót vettem órákon át áradozott egy fiatalkori szerelméről) és ha nem megy, legalább egy szomszédos országhoz köt valamit. Ugye emlékszünk még az osztrák Magyarországra. Mondjuk a legmeglepőbb egy egyetemhez közeli csehóban történt, ahol harmadjára sem értették mit szeretnénk majd amikor megmondtuk honnan jöttünk egyből jött a felsorolás egyszuszra: Puskas, Goulash, Budapest. Szóval a magyar nyelv szép, és a magyar akcentus egzotikus, persze csak ha az ember nem esik át a ló másik oldalára, mert akkor jön az "ószörájzésön" meg a "bájzövéjj" :-)
Szenk jú!

2010. október 4., hétfő

Ródteszt


Hosszú várakozás után eljött végre ez a nap is. Délultán 1-re kaptam időpontot, hogy bizonyithassam egy DMV-s gidának, hogy bár 14 éve vezetek, tudok kezelni egy automata váltós autót, mert bizony amerikai jogositvanyt nem adnak minden jöttmentnek. Én voltam a legcoolabb (és persze legöregebb) a sorban, hiszen én egyedül voltam előttem és mögöttem anyukák/apukák hozták a gyereket road testre. A vizsgabiztosnéni egy hordozható árleolvasóval leolvasta a szélvédőre ragasztott registration matricát, majd behuppant mellém, kérdően, rámnézve, hogy vajh' hol a sofőröm? Miután a nemzetközi jogositvány okozta bürokratikus útvesztőkön átverekedtük magunkat, megkért, hogy induljak el a padkától. Én kiraktam az indexet, körbenéztem, úgy mint még soha, és csigatempóban kicsorogtam. Szinte éreztem, hogy a Márki szenved, itt ez a V8-as motor, majdnem 5 liter hengerűrtartalom, meg a végtelen nyomaték, én meg csak lehelem a gázpedált. Hiába a szabály az szabály városban a sebességhatár 30 mérföld óránként , pláne road testen. Megkérdezte mióta vezetek (szabály szerint nem lehet beszélgetni a vizsgabiztossal, csak annyit mondhat, hogy "jobbra," "balra," "Y-forduló"), majd megkért csináljak egy megfordulást, és vissza is mentünk a kiindulóponthoz. Leparkoltam, majd kérdően néztem rá, hiszen egy 4 perces (mértem) road test vagy nagyon jót jelent, vagy nagyon rosszat. Végül kiderült, hogy felesleges volt az izgalom, excellent driver vagyok, de 10 hibapontot csak beirt nekem ez a tündér, hogy egyszer nem a stoptábla vonala előtt álltam meg.
Na bumm, a két méter hosszú motorháztető miatt ez azt hiszem még belefér. A vicc az, hogy hogy a bukáshoz röpke 30 pont elegendő, szóval egyáltalán nem olyan lehetetlen ezt összehozni.
Szóval kaptam egy pénztárgép cetlit, és azzal vezethetek, amig ki nem postázzák a New York State Driving License-met, hurrá!

2010. szeptember 24., péntek

Megint pentek

Vegy egy nagy sebessegu rotort, rakj ra ket pufifoliaval toltott gumikesztyut, es regulazd meg vele a lusta kollegakat. Ime, a Slapping machine!

2010. szeptember 23., csütörtök

Medve menni Németország


Hatalmas pacsi a németországi olvasóknak, akik a mai napon átvették a vezetést oldalletöltésben.

2010. szeptember 19., vasárnap

Házibuli és a Sziget


Péntek este Charles szülinapi bulijára voltunk hivatalosak. Kései érkezést szavaztunk meg, de pont jókor érkeztünk, mert épp az ünnepeltet kenték be tortával. Hatalmas tömeg tombolt a tornácon, az amerikai házibulik minden egyes kötelező kellékével. Egyedül a sörtölcsér hiányzott,de kint ment a Beerpong, amit Delicious Andy rögtön el is magyarázott. Tulajdonképpen semmi értelme, mert csak labdákat kell poharakba dobni, és a vesztes iszik, szóval csak egy ujabb indok az ivásra. Odabent ment a billiárd, ahol egy indiai válogatott el is ruházott minket rendesen, a konyhában pedig a piálás ment masszívan. Találkoztam Josh-al , akiről azt kell tudni, hogy még egyszer sem láttam józanul, másrészt nemrég tért vissza Európából (neki tanítottam meg az "egészségedre" és "feles" kifejezéseket, amiket sikerrel el is sajátított). Csak pár napot töltött Budapesten, de elismerően szólt mindenről a Szigetről, a magyar zenékről, a magyar lányokról (naná), csak egy szívfájdalma volt, hogy betért egy étterembe, szigorúan a "Goulash" miatt, de nem kapott, mert "Sold-out" volt :-))) Nemsokkal éjfél után öregesen hagytuk ott a már pázsiton is tomboló tömeget, és végighaladva az egyetemi városrészen konstatáltuk, hogy gyakorlatilag minden házban ugyanilyen buli van. A történethez hozzátartozik, hogy másnap megnéztük egy késői előadáson a Devilt, és utána ismét az Al's barban kötöttünk ki, ahol két White Russian között ismét összefutottunk Josh-al, aki nagy kedvvel újra elmesélte magyarországi kalandjait.....ugyanúgy:-) Na ez a rákendról...

.

.

2010. szeptember 16., csütörtök

ROADTRIP: Fillmore Glen State Park és Skaneateles

.

.

Kihasználva a nyárból hátramaradt, valószínűleg megszámlálható napos hétvégéket ismét autóba vágtuk magunkat, hogy egy igazi new yorki State Parkot is megnézzünk. Reggel 1o körül a 81-esen dél felé indultunk el. A reggelit egy igazi kisvárosi Dinerben vettük magunkhoz. Ismerős jelenet játszódott le: idegenek belépnek (az ajtón szigorúan csengő), majd az egész csehó rájuk figyel, egy pillanatra elhallgatnak, majd tovább falatozik mindenki. Nos barátaim ez nem csak a Zs kategóriás amerikai akciófilmekben van így, hanem a való életben is. Nem tudom, hogy a sokkot az okozta, hogy idegen átutazók vagyunk, vagy hogy a fejem és a plafon között már csak kb 3 centi maradt, esetleg mindkettő, de hamar visszatért az élet a szokványos kerékvágásba. Kikértük a helyi specialitást , ami emberes adagban tartalmazott tojást, szalonnát, piritóst és sült krumplit(?). Választhattunk volna mondjuk könnyebb kaját is a túra előtt, de mint tudjuk kihívások nélkül lehet élni, de nem érdemes.

A Fillmore Glen State Parkot (Millard Fillmore az USA 13. elnöke, aki a szomszédeos Moravia-ban született, a Glen pedig szurdokot jelent) hamar megtaláláltuk és 7$-ért cserébe be is engedtek. Leparkoltunk, összepakoltuk a hátizsákokat, magunkhoz vettünk némi vizet és uzsgyi fel. Kapásból a legnehezebb fokozatú 5 mérföldes Gorge ösvényt választottuk, ami már az elején egy 1oo méteres ugrással kezdődött felfelé, de megérte, mert olyan helyeken vezetett át, mintha egy Indiana Jones film díszletei közé kerültünk volna.










A trail végén felmásztunk a déli hágóra, és azon vágtattunk vissza a startnál lévő természetes medencéhez, ami ugyan nem volt most felzsilipelve (vége a nyárnak :-(), de egy szolid pancsit még össze lehetett hozni a szikrázó napsütésben.



Visszakanyarodtam a 38-asra, immáron észak felé, hogy megnézzük Skaneatelest. A környék kedvenc nyaralóhelye, persze csak aki megengedheti magának. Kimentünk a mólóra, ahol -annak ellenére, hogy kikötő - méteres mélységig átlátszó a víz.

Skaneateles városa nagyon szép, tele gyönyörű (Federal style) házakkal. Például megőrizték a régi bank épületét, amelyben a páncélszekrény ugyanúgy megtalálható , csak most kiállítás rendeztek benne a város történetéről. Még sétáltunk egyet, közben - mivel a reggeli még mindig kitartott- bedobtunk egy fagyit, és néztük az unatkozó igazi született feleségeket, akik a parton kacsákat etettek -nem viccelek- kisestélyiben.





Syracuseba visszaérve este elmentünk az idei Irish Festre. A Guinness meglepően drága és vizes volt, ezért egy Jamesonnal kellett pótolni , amit persze a Dinosaurban pusziltunk bele, mert ezeken a fesztiválokon rövidital forgalmazása nem engedélyezett. Visszaérve már forrósodott a hangulat, az ír zene is egyre pattogósabb lett. Még egy-két(?) sör legurult, majd közvetlenül a mikrofonba kiabált "this is the greatest country in the world!" után hagytuk el a fesztivált, és tettük át a székhelyünket az Al's bárba. Ez is hibátlan nap volt, még ilyet!