2009. július 29., szerda

R.I.P.

No a mai napon ennyi történt: fogtunk három egeret, megszakítottuk a nyaki gerincvelőt (cervical dislocation), felvágtuk egy ollóval, kivettük a lépét, majd ledaráltuk ( a lépet, nem az egeret). Ezért ebben posztban megemlékezek Jerry 1, 2 és 3-ról, akik áldozatok a tudomány oltárán. Azt hiszem mára elég is ennyi, nekik küldöm az alábbi számot:


2009. július 25., szombat

Mackóságok

Mivel az ilyen blogok halála az, amikor minden poszt úgy kezdődik, hogy "bezzeg itt....otthon meg" vagy az " Itt nincs olyan, mint otthon, hogy...." kezdetű semmitmondó ténymegállapítások, de már itt vagyok egy pár hete és azért szemet szúr ez+az. Addig is , amíg nem jön meg a kedv az előző poszthoz a tisztelt olvasóknak (akiknek már 3.33%-a (tehát két ember:-)) írt választ) és amíg eláll az eső ,valamint a nagybőgőkből kirázzák a vizet, hogy újra kezdődjön a Syracus Jazz Fest , addig írkálok különböző dolgokról.

Valamelyik nap egy buszmegállóval szemben vártam a zöld lámpámra. Egy srác állt biciklivel a túloldalon a buszmegállóban. Begördül a Citybus, a srác a busz elé ment, ott lehajtotta, az általam addig gallytörőrácsnak aposztrofált vaskeretet, ami mint kiderült egy biciklitartó. Felrakta a biciklit, de nem tudta rögzíteni. Hosszú percek múltak el, piros és zöld lámpák váltották egymást, a buszvezető miután látta, hogy nem megy, készségesen leszállt, és felrakta a bringát, majd vállon veregette a srácot. Visszaszálltak továbbindultak. Senki anyukája nem került szóba, érdekes.

Vásárlásnál fogsz egy bevásárlókocsit (ingyen), és ha akarod a bejáratnál elhelyezett fertőtlenítőkendővel a fogantyúját áttörölheted. A Wegmans-ről már írtam, tényleg csodaszép meg minden. Bevásárlás után a pénztáros megkérdezi elégedett voltam-e mindennel, miben tud segíteni, megkérdezi honnan jöttem (magyar akcentus, erről később lesz még szó), majd nagyjából be is lövi Magyarországot. Ilyenkor eszembe jutnak külhonba szakadt rokonaim, akik hazatérve betértek egy élelmiszerboltba, ne nevezzük nevén - Reál - ahol az első lebaszást azért kapták, mert 5000-es címlettel akartak fizetni ("kisebb nincs????"), a másodikat azért, mert 2 Ft-ossal ("már 1 hónapja nem lehet!!!"). A másik kedvenc sztorit itt hallottam kint, Rob hazatérvén akart venni buszjegyet a Móriczon, majd gizike az ablak mögül bemondta frankón, hogy "most nem tudok adni, mert be van krémezve a kezem"

Tegnap elmentünk bevásárolni, és betértünk egy Liquor Store-ba is. Mivel a Supermarketekben kizárólag sört lehet kapni, így körbenéztünk ott is az Erie Blvd-n. Érdekes volt, hogy belefutottam Bull's Blood néven Egri Bikavérbe :-D. Tényleg furcsa volt megszokni, hogy minden-minden azt üvölti: vásárolj! Az Erie Boulvard nagyon jó mintapéldája ennek (de tulajdonképpen mondhatnék bármely a városból kivezető utat) hosszú hosszú mérföldeken keresztül boltok, supermarketek, ameddig a szem ellát. Abszolut érthető, amit nemrég olvastam, hogy az amerikai városok 50-70%-át foglalják el az autózáshoz szükséges létesítmények. Itt egy fotó egy autós-behajtós bankautomatáról:

Ezen a hétvégén egy Chevy Cobalt volt a partner. Tűzpiros, 2,2 literes, itteni viszonyokhoz képest gazdaságos kisautó, pár impresszív kép alul:-D. A forgalom egyébként meglepően dinamikus a városon kívűl, és az 55 MPH is elegendő, sőt néha még sok is. Az autópályák lejáratai ugyanis nem minden esetben a szélső sávból válnak ki, hanem középső, és belső sávból is előfordul a letérés. A táblák egyébként logikusak, és ha tudod merre akarsz menni (kelet v nyugat, észak v dél) lehetetlen eltévedni. Az útszámozás ugyanis szintén logikus a páros számú utak kelet-nyugat irányuak, a páratlanokat nem mondom meg:) Ma eljutottam Fayettville-be is , ami az egyik itteni Lila Akác köznek felel meg, és talán egy-két fotót is sikerül feltöltenem.

2009. július 22., szerda

képrejtvény-SOLVED!

UPDATE:Gratulálok feco-nak, ki megfejtette a képrejtvényt. És persze nyubo-nak,aki a feladás után két nappal beküldte a helyes választ msn-en. Gratula a nyerteseknek!!Ajándékcsomagok átvehetők "majd ha fagy":-D


Mivel dübörög a munka, így csak egy rövid poszt jön. A kérdés az, hogy mi látható a képen?



A nyertes kommentelő fantasztikus, teljesen egészségtelen, színes-szagos mindenízű amerikai csemegékből választhat.

2009. július 13., hétfő

Chillax


Mivel megjött a 14-es méretű (49 érted?, 49!) Converse csukám, így 14 éves amerikai iskolás fiúnak öltözve munkába indultam. A Clinton Square-en áthaladva a hétvégi Blues Festival nyomait takarították el. Jó kis muri volt, bár a koncertek alatt az első 4-5 sor kempingszékekből volt, de azért megvolt a hangulat. Ropta a rocker, ropta a biker, ropta a hétvégi motoros (RUBs - tanuljuk ma ezt is meg: Rich Urban Bikers), ropta minden korosztály 10-től 70-ig. Mivel mindenhol találok ismerőst, így nemsokára már a színpad mögött diszkutáltuk a dobos kollégával, hogy Zildjian, vagy Sabian, de arra a nevezőre jutottunk, hogy Budweiser.
És már szaladt is fel, hogy 8 tagú zenekarával és a képen (alig) látható, gyönyörű hangú énekesnővel a bőrökbe csapjon.
A fesztivál Emcee-je (tényleg így írták) Dan Aykroyd volt,

Aki színpadi mackóságban még mindig utolérhetetlen. Íme a szombati produkció:


2009. július 12., vasárnap

2009. július 11., szombat

Rent-a-bálna

Eljött a nap hogy végre kivegyem részem az amerikai életforma jelentős részéből, az autózásból.
Így hát szombat reggel frissen (hány sör is volt tegnap?) kipattantam King Size XL matracomról/ból és összeraktam a pakkomat, amire szükség lesz a mai napon. várostérkép, check. Útlevél, check. Nemzetközi jogosítvány, ami kizárólag magyarul van és olyan ronda mint a szar, check. EU jogsi, check, Visa nyomtatvány, check....és így tovább. Már egy teli hátizsáknál jártam, de még mindig csak a papírokat pakoltam. A jogsi megszerzése egy ördögi kör miatt most egyelőre áll. Az egyetlen hely ahol jogsit lehet csinálni a Dept. of Motor Vehicle, amely eléggé kint van a városból, és kocsit kell bérelni hozzá, lehetőleg hétköznap, hogy megirhassam a tesztet, amiben leírják, hogy ha 4 stoptábla van egy útkereszteződésben, akkor az áthaladási sorrend megegyezik az érkezési sorrenddel. Tehát nincs egyenrangú útkereszteződés egy darab sem, ezzel szemben 4 stoptáblás minden második sarkon:-D Egyébként van valami ironikus abban, hogy kocsit bérelsz, hogy jogsit szerezz :-)
Az autókölcsönző pár sarokra van, úgyhogy bevártam a többieket, és a millió dolláros mosolyommal benyitottam. Persze nem ment minden simán, mert a mosolyognivaló nemzetközi jogsim, és az itteni bankkártyám nem győzte meg először a kölcsönzőt, hogy tisztességes ember vagyok, és nem lépek le egyből Kanadába, amit el is hiszek. De most komolyan, hát hogy néz ez ki??
De lépjünk is ezen túl. Már tegnap délután bejelentkeztem a weboldalon egy autókölcsönzésre, és a papírokkal is rendben volt a végén minden. A kölcsönzős srác szóllt, hogy lesz egy kisz gond, nincs a megadott kategóriában autó, de tud adni egy minivan-t. Mondom nekem ezzel semmilyen problémám sincs, ha el tudok vezetni egy targoncát, akkor ezzel sem lesz gond. Aztán várakoztunk egy fél-háromnegyed órácskát, mert elég nagy volt a forgalom, aztán hirtelen besötétedett. Nem, nem vihar jött (még) hanem a szerelősrác begurult a bejárat elé egy őrületesen nagy autóval. Egy Kia Sedona volt. Nem igen ismertem eddig a Kiákat, de a múltkori és a mostani út is azt bizonyítja egész jó autók ezek. Ez pedig ráadásul őrületesen nagy volt.

Az üléselosztás 2-2-3 (tehát leghátul van hármas-ülés) amik mögött még szorítottak helyet egy elég nagy és mély csomagtartónak, van kétoldali tolóajtó, választható automata, vagy szekvenciális váltó, ezerzónás légkondi, meg tudja a tököm. A kölcsönzősráccal körbejártuk a kocsit, majd átadta a kulcsot, és utunkra engedett. Nem kifordultam, inkább kihömpölyögtem a West Genesee útra, a 3800 cm3 -is V6-os felhörgött, és kövér gázzal elindultunk a szokásos shopping körútra. Nagyon megszerettem ezt a kocsit, annak ellenére, hogy nem nyert nálam szépségversenyt, de belülről egy hihetetlenül jól összrakott autó.
A Guitar Outletben végre beröffentettem az Ibanezt egy kis HARTKE-n, csak hogy jól induljon a nap, de még mindig a Fenderek a legjobbak:-D Még mielőtt az egész bolt körbeállt volna, hogy csodálatos egyedi slap-pop-top technikámat csodálja (am I blushing?;-)) gyorsan megköszöntem a lehetőséget és leléptünk. Mivel kevés benzinnel kaptam meg a kocsit, ezért egy kút felé vettük az irányt, akkor már szakadó esőben. Az időjárás egész héten ilyen volt, szikrázó napsütés, majd pár perc alatt beborul és elkezd esni az eső, mindezt olyan 2 órás váltásban. Ezért a "veri az ördög a feleségét" egész gyakori jelenség itt. Megkérdeztük az egyik indiai kolleginát, hogy náluk van-e erre a jelenségre kifejezés, és azt mondta van, és most figyuzz: "Dogs and foxes are getting married".
Még egy szokatlan amerikai dolog: a tankolás. Beállsz a kúthoz, kiválasztod, cash, vagy hitelkártya, leveszed a pisztolyt, és nyomkodod a gombot, de nem jön semmi. persze. Mert előtte bemész és megmondod, hogy 10 dollárért kérsz benzint. Kifizeted, visszatotyogsz, és újra leemeled a pisztolyt. Most már jön a nafta és csodák csodájára 10$-nál megáll. Ha nem fér bele 10 dollárnyi benzin? visszatotyogsz, és kifizetik a különbözetet. Érted? én nem. Sebaj gurulás tovább. A nagybevásrlás után elmentünk a város "Little Italy" részébe, és egy isteni cukrászdában zártuk a napot. Hazavittem a többieket, majd futottam még pár kört a városban. Bár minden kanyarban rá tettem a kezem a váltóra, hogy visszahúzzam kettesbe, de a végére már eléggé megszoktam. A szekvenciális váltó bár érdekesnek tűnik, de ebben inkább csak játék, mint komoly dolog. Az automata minden helyzetet megold, 45 fokos emelkedőt, kigyorsítást, mondjuk 244 LE-vel ez nem is olyan nehéz.
Az autó egyébként tényleg nélkülözhetelen itt a távolságok miatt, sokkal sokkal több lehetőség nyílik meg, mintha gyalog, vagy busszal járnál, és a használtautópiac is őrületesen nagy. Az autóbérlés viszont lehetőséget ad arra, hogy kiválaszd milyen méret, milyen típus felel meg a legjobban, mindezt igen szerény napidíjért cserébe. A bérlés egyébként nagyon magas színvonalon megy, lemosva, kitakarítva, tiptop állapotban kapod meg az autót (ezért is kellett ennyit várnunk rá), a benzint bejelölik a szerződésen, hogy nagyjából hol áll a mutató, és illik annyival is visszahozni, de senki nem csinál belőle problémát, naná ha 150 ft egy liter benzin. ha nincsenek nyitva amikor visszaviszed, akkor beállsz a parkolójukba, ahol egy külön kulcsleadó dobozba bedobod a kulcsot. Ennyi. Zárásképpen pár extranagy kép a "kicsikéről"

2009. július 10., péntek

Get drunk

Ugorjunk akkor péntekre. Mielőtt kijöttem volna, utánanéztem milyen programok is lesznek, ezért már nagyon készültem a pénteken megtartandó Empire State Brewing&Music Festival-ra. Már akkor is furcsának találtam, hogy a mulatság délután 5-től este 10-ig (mivan?) van meghirdetve, és hogy a szórólapra rá van írva " hozz magaddal széket". Na mondom tudtok bulizni. De végül bebizonyosodott, hogy tényleg.

Gyorsan be is fejeztük a munkát és futólépésekkel el is indultunk a Clinton Square-re, hogy megnézzük milyen is itt egy fesztivál. A belépő szerény 10$ volt, (tőlem nem kértek ID cardot, mert már rég nem nézek ki 21 év alattinak) szóval a belépő mellé biztonsági őr átnyújtott egy gravírozott minikorsót. Óh mondom, köszönöm, de a literes korsót preferálom. Aztán jött a felismerés, hogy a fesztiválon ingyen van a sör. Fogjuk fel sör-exponak. Hosszú-hosszú sorokban állnak a sörfőzdék standjai, és mind készségesen töltötték a minikorsókat. Nagyon jó sörök, és tényleg igazi különlegességek is felbukkantak. Mivel tudjuk, a gyors beb@szásnak az a titka , hogy minél több féle italt vegyél magadhoz, így nem is volt csoda, hogy 9 után már mindenkinek értettem az angolját, és az enyém is egyre jobb lett:-D. Közben két színpadon ment a blues és country hamisíthatatlan stílusban. Nagybőgőpörgetés, és hegedűgyilkolás a tér egyik oldalán, a másikon meg súlyosan lassú tempóban üvöltött a G-C-D. Pultról pultra járva lassan elmerültünk az amerikai popkultúrában. Érdekes módon 10:00.00-kor a pultok bezártak (hajszálpontosan), mi még a levegőben úszva rávetődtünk az utolsó standra, aki még nem csomagolta el rekordidő alatt a sörcsapját, és pukk!, véget ért a fesztivál. Mondjuk hál istennek, mert akkora már mindenki talaj részeg volt, ami valljuk be az ingyen sörmérésnek köszönhetően nem is csoda. És holnap kezdődik ugyanitt a New York State Blues Festival.. tudtok élni 'sszátok meg...